És akkor megtörtént a csoda. 1986 körül lehetett. Ez a csoda akkor természetes folyamatként zajlott, nem kerítettem neki nagy feneket, csak úgy kialakult. Kialakult az, hogy rátaláltam a hivatásomra, a kerámiára. Az agyag illata, érintése (az összes archaikus kultúra legelemibb anyaga az agyag), a kerámiaműhely hangulata, miliője, az öt elemmel való igazi találkozás meghatározta a sorsomat. Megismertem az igazi szerelmet, ami a mai napig belém karol és olyan energiákat ad, melyek elévülhetetlenek. Persze voltak kiállítások és elismerések, melyek mulandók és csak ego-simogatók, akkor fontosnak tűntek, de ki emlékszik már rájuk! De ami igazán számít, az a mai napig friss és élő, ilyen például az alkotás folyamatának az öröme (izgalmas felfedezőút), a 18 éve tartó kerámiaoktatás, a tanítványok örömei, fejlődése minden tekintetben. Ezek a dolgok adnak többek között jótékony, rugalmas keretet az életemnek, és ezért csak hálás lehetek. Egy szerény tanács! A bakancslistádhoz tedd hozzá azt, hogy legalább egyszer ülj oda egy koronghoz és érezd, ahogy forog a kezeid között az agyag!
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.